Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsú tőled

, 3883 olvasás, Gipsy , 3 hozzászólás

Szerelem

Hát eljött az idő, innentől szétválunk
mostantól már külön, más utakon járunk.
Felednem kell mindent, ami csak te voltál,
hűségesküt tettél, mégis elpártoltál…





    Hát eljött az idő, innentől szétválunk
    mostantól már külön, más utakon járunk.
    Felednem kell mindent, ami csak te voltál,
    hűségesküt tettél, mégis elpártoltál.
    Együtt mentünk volna a hátralévő úton,
    most magamban járok, s bús dalomat fújom.
    Elgáncsolt az élet, a kezedet kértem,
    hozzád kiabáltam, mert nélküled féltem.
    Te már másra néztél, velem nem törődtél,
    fájdalmak közt hagyva fák mögé rejtőztél.
    Feledted csókjaid, szerelmes esküdet,
    s amíg én szenvedtem, másnak adtad tüzed.
    Majd újra elémálltál, hogy még belémrúghass,
    hogy tévelygéseidért engemet okolhass.
    Elborult az agyam, s rádemeltem kezem,
    ezt az egy tettemet igazán szégyellem.
    Aztán könyörögtem, hogy maradj még velem,
    de te elfordultál, ellökted a kezem.

    Még egy úton járunk, de te már nem velem,
    elhagylak hát kedves, légy boldog nélkülem.
    Azt mondod szeretsz, de mást ölelsz magadhoz,
    nem vagy hű hozzá, sem egyetlen szavadhoz.
    Neki is biztosan hő szerelmed adod,
    kár hogy a szerelmed az öledben hordozod.
    Mert az tud csak szeretni, ki csak egyet szeret,
    ki szerelmet és esküt sohasem feled.
    Kinek a szerelme nem tart csak az ágyig,
    őrzi a szívében örökké, halálig.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 34

Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz