Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Pillanatnyi utálat

, 442 olvasás, Enna , 2 hozzászólás

Ezerszín

Bocsásd meg, hogy nem tudok mindíg jó lenni Hozzád… s azt hogy nem is akarok…

Mikor meglátom szemforgatását hányingerem van. Árnyékba húzódok, ruhámból csöpög a fekete festék, vicsorognék rá mint a farkasok, de nem teszek semmit, csak írok és írok. A legszebb ahogy összegubancolja rózsaszín életfonalát, a szűziesség és a naivitás álcájával. Mindenkire és mindenre leakar csapni, neki semmi sem szent, meglát valakit kinézi magának és körülbájologja észrevétlenül és súlyosan… Gyermeki mosolyával mindenkit rabul ejt, de ők nem tudják amit én… nem tudják mi lapul e rózsás arc mögött…

Ostoba szó, az mi nevetteti, mint valami sakál röhög… hiába csitítom sosem nyugszik, pörögni akar… erőszakosan rángat maga mellett, már minden az övé, felfal mindent de csak húz maga után s nem veszi észre hogy elevenen eltemet hazug ártatlanságával… Van mikor futkosnak kérlelő, engesztelő szavai nyelvén… mint a kígyó úgy sziszeg… Nem tudom szánjam-e, vagy szökjek-e mellőle, de már éget a vágy hogy széttépjem selymes arcát. Ó hogy utálom mozdulatait is, nyerítését… álságosságát, mindent mivel körülfonja lelkem s nem ereszti ha megveszek sem. Érzem ahogy elgyengülök s már utána kapni sincs erőm, szárnyam megtépdeste az irigység és féltékenység démona, üveges szemekkel nézem közeledő lépteit. Kiesett a toll kezemből… gyere ide, s nézd el minden gyengeségem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Enna
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 332

Page generated in 0.2027 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz