A csend, a csend már borzasztóan körberajong.
Ördögi kedvesként fon át szőrös karjaival.
S nincs hova fussak; kacagó hangod vigasztalan-messze.
A Június ilyen hideg még nem volt.
Én ennyire némán sosem kiáltottam;
Ne várj el tőlem szép-ízű üzenetkét!
Sima számra lobot húz a félelem;
Túl szép az, ahogyan én képzeltem.
Fele sem lehet, s mi lesz, ha semmisem?
Mondod: ez csak is kettőnkön múlhat.
Hinném, ha nem látnám; hátunk mögött áll,
Ki csontból van és gonoszul kaszál.
Megjegyzés: A vers mai, a téma: 1977. júniusa.