Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Stáció a sok közül

, 674 olvasás, Toevis , 13 hozzászólás

Gondolat


nézek
a vonat után
- már egészen
homályba
vész

a
kedves
arc
elkopott
az időben

- nekem
szól a
a
blues
az
amithallgatniakarok
- rádiómban

fércelem
tekintetét

- nem
látom

dörzsölöm
szemem
- bújnék
belé
mint
féreg

nem jön elő
- csak álmaimban

nincs
zaj
nincs
nevetés
simogató
érintés

- szürkévé módosult
világom

palotai srác
hova
vezet
ingatag lépted
amikor
sorjázik a bánat
fújhatod
büszkén papírtrombitád
nézheted
mint száll
léggömböd
a
tavaszi
ég felé

büszkeségében
a
durranás-pusztulás

hajód inog
csak a vizen
nem röpül
freccsenő
vad
hullámok szárnyán
- önmagad hőse
sem lehetsz
már

lét
és
nemlét közt
kedves arcok
nyújtják
feléd kezüket
szeretni
akarva

s
te makacsul
magad
tövisútját járod
- kímélve őket

ki tudja
meddig marasztalnak
- a titkok
hisz
bújsz
fényes
napod elől

szorongón
várva
az új
vonatot
mely
utána indul



Megjegyzés: Feleségem emlékére, aki három éve június 13-án halt meg

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Memoár
· Írta: Toevis
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 330
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2112 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz