Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerethetek?

, 502 olvasás, Encike , 4 hozzászólás

Szerelem

Üzenetet hozott a messzi Szél…
vele jött a várva várt Remény!
S megállt Szívem kapujában
s zörgetett. Minden zárva.
Szívem makacs, a harchoz szokva
a végsőkig küzd, makacskodva.
Nem bízik az Őszi Szélben
sem a Szóban, Szerelmes levélben…
Nem bízik ő önmagában…
a Percnek él… nem a Mának.

Ajtómon a remény zörgetett…
Csókot hozott, Holdat, kék eget.
Elhozta Szívemnek vágyait…
megvalósítva halottnak hitt álmait.
Egy percet adott, s az is elrepült…
tovaszállt, nem menekült.
Benne éltem s élni is fogok
míg a hold az égen némán ragyog.
Szerettem s engem is szerettek,
a hold dalolt, ajkam égett… Reméltem!



Egy júniusi éjszakán a remény átölelt!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Encike
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.4337 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz