És majd eljön…
a dolgok rémítő kényszerlázadása,
a nap úgy jön fel, mint ma,
de nem lesz ki ágyban maradna -
senki fia.
Felhangzik az anyák siráma,
s az elhagyott fiúk imája
úgy zúg az égen, mint
gyász-mezők kalásza…
sírva és kiáltva
sarjad a magyar nép virága,
leszakítva várja, mikor jő
halála…
Ilyen lesz a dolgok kényszerlázadása,
a betüs rímből
összehányva,
nem kérve, sajnálva,
csak leírva kénytelen,
hiába.