Sikít az Univerzum;
szétomlanak a percek,
a múló idő elemészt…
Sikít az Univerzum;
szétomlanak a percek,
a múló idő elemészt,
akár pislákoló gyertyalángot a hajnal.
A Nap vörösre festi vérrel az eget,
elhullnak lassan az őszi falevelek,
és én csak némán bolyongok
megláncolt dimenziók közt
a hovátlan éteri térben,
hol magányosan peregnek szét
kósza, rideg, acélos emlékek.