Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Címtelen

Vers: Címtelen

, 289 olvasás, sid , 0 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

Összetört szívem darabjait,
minden szó messzebb sodorja,
S én félek, sosem rakhatom
már össze újra…




    "Összetört szívem darabjait,
    minden szó messzebb sodorja,
    S én félek, sosem rakhatom
    már össze újra.
    Hisz halványul a hit, és
    nő a magány,
    S a tátongó tömeg örömmel vár.
    De nem a boldogság,
    hanem a tömeges közöny vár.
    Bekerülök azok közé,
    kiknek a halál
    az egyetlen menedék.
    S én annyira félek tőlük, de
    mennem kell, hisz visz az ár,
    hiába is várom, nincs senki,
    ki velük szembeszáll.
    S nekem nem marad más,
    csak a tömeg közepén az
    örök MAGÁNY."

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: sid
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 82
Jelenlévők:
 · PiaNista
Page generated in 0.0711 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz