Nem bántottalak
Mégis kést érzel a hátadban
A fájdalom mi beléd nyilall
Telepszik lelkemre
Sötét felhőként beárnyékolva lelkesedésem
Félreértettél,
Nem ismerted fel bennem az embert
A ragaszkodót, a kedves lényt
Nem vetted észre
Vagy nem akartad a fényt
Mi szürkeségemből árad
Egyre halványabban
A tűzből pislákoló parázs lett
Az árnyék már nem játszik a falakon
Minden szikra a mennybe ment
/Tengernyi csillaggá válva az égen/
Most már én is feladom