Minden ébredés magány,
a reggel halál csupán.
Minden napom tévedés,
nem vár más, csak szenvedés…
"Minden ébredés magány,
a reggel halál csupán.
Minden napom tévedés,
nem vár más, csak szenvedés.
S néha azt hiszem megvan,
az amit mindig is akartam.
De rámszól egy belső hang:
ne hidd, hogy boldog vagy!
A boldogság kiváltság,
de ki dönti el kinek jár?
Fájó lelkem könyörög,
de a szívem még dübörög.
Soká tart a szenvedés,
mit nem követ más, csak felejtés.
Elfelejtik nevemet,
s elmúlok, mint minden perc.
Ha szeretett is valaki,
valahol, akárki.
Nem tett semmit, megvárta,
hogy égi utam járjam."
|