Néha még felszakad a seb,
S letörlöm kendőmmel
A hajam alól kicsorduló vért.
A rossz hír hozójának
Néha levágják a fülét.
Majd kutyák közé hajítják,
Mint ami szemét,
S rágódnak rajta
Vad vérebek.
Hirs a hóhér gyakorolta
Rajta ügyességét.
Elnyerve ezzel
Henrik király kegyét.
Megszöktem a rabságból
Jó Sámuel király,
A nagy igyekezetben
Kezem, és a térdem mind
Lehányta a bőrt.
Nehéz a te
Követednek lenni uram.
Magam vettem
Kezembe sorsomat,
Hiába reméltem fogolycserét.
Mégsem maradtam martalék.
Búcsúzóul azért
Agyonütöttem
A hóhér ebét.
Megjegyzés: Kő hadnagy hazatérése Henrik király bécsi várából.