Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Elfeledett hősök

, 397 olvasás, almodozoli , 22 hozzászólás

Kaland

Elfeledett hősök

Ballada egy száműzött balsorsú emberről


                1.
Valamikor nagyon régen,
Távol, messze lenn ott délen.
Öregember egymagában,
Elmereng az otthonában.

                2.
A múltján töri őszes fejét,
Mely marcangolja dicső nevét.
Sorsa adta gyilkos méreg,
Arcán nyomot hagy a bélyeg.
                3.
- Mi lett volna ha másképp teszem,
Ha büszkeségem félre vetem?
Harcolják tán azok mellett,
Kik Árván ásták meg a vermet?
                4.
Örökségem kellett volna,
S legyek nekik gyáva szolga?
Apám- anyám emlékére,
Átok szálljon az ellenségre!
                5.
Támaszomra így találtam,
Kurucokhoz hát beálltam.
Mit tehettem két tűz között,
Támadt a labanc, de ígért a török.
                6.
Hajh azok a diadalmas csaták!
Délceg fiúk, fényes paripák!
Mars Isten fogta meg a kezem,
A behódoltak, rettegték a nevem.
                7.
A múlt szép, a jövő szomorú,
Csatát nyertem, de nem a háborút.
Báb voltam, a nagy hatalmak bábja,
Hazug szavuknak, fülig ért a szája.
                8.
Bűnbak lettem a magyar szemében,
Rabságra ítélt a török vezérem.
Száműzve élek távol a hazától,
Furdal a lelkem, álmom néha vádol.
                9.
Ezen töpreng a jó öreg,
Mikor egy lovas közeleg.
Öreg kuruc hoz hírt otthonából,
Tardi vezér, mindenről beszámol.
                10.
Thököly uram fegyverben a haza,
Felkelt a nép, éles már a kasza.
A lehullt mag ismét kivirágzott,
Kibontották újra a felgöngyölt zászlót.
                11.
Nevelt fia vezeti a népet,
Ifjú Rákócziról mondanak sok szépet.
Szegény és gazdag összefogott végre,
Végső csapást mérni az ellenségre.
                12.
Jöjjön velem, várja már a sereg,
Uram a néped soha el nem feled.
Kell a vezér, kell a jó katona,
Lehetne ismét az Isten ostora.
                13.
Hű vitézem én már nem megyek,
Az ég áldjon csak a szívem veletek.
Tudom az út most se nagyon más,
Letérni róla nem lehet szokás.
                14.
Egy a lényeg, nem éltem hiába,
Életemben teljesült lelkem titkos vágya.
Az eszme maradt, bár változott a vezér,
Vele talán újra megindul a szekér.

Megjegyzés: Thököly Imre (1657-1705)A magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakja. Az utókor főleg azt hányja a szemére, hogy a török oldalán harcolt. Csak igazán arról feledkeznek meg, hogy már gyerekkorától célja az osztrák udvar birtokainak bekebelezése volt. Thököly azzal is tisztában volt, hogy Magyarország széttagoltságát önerőből nem tudja megszüntetni, ezért keresett, és talált pártfogót a török portánál. Sajnos a kezdeti sikerek után a remélt, külföldi segítség elmaradt, így a török csatavesztések után ő lett az első számú bűnbak. Száműzetésben távol hazájától halt meg abban a hitben, hogy nevelt fia II. Rákóczi Ferenc véghez vitte ami neki nem sikerült.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Ballada
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 180
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 203
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.3293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz