Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A szeretet csókja

, 320 olvasás, kaltes , 9 hozzászólás

Hit és vallás

Csak a vágy hajtott, hogy
megismerjem azt, mit Te
is ismersz. Óh, de bárcsak
ne tettem volna.

Vívódást okoztál nekem!
Kinevettél minket látva
értetlenségünket és látva
szemünk matt csillogását.
Kérdeztél és csak én voltam
ki színed elé járult; bár
nem volt bennem bátorság.
Csak a vágy hajtott, hogy
megismerjem azt, mit Te
is ismersz. Óh, de bárcsak
ne tettem volna.
Én szánalmas és naiv.
Mért hallgattam szavadra?
Mért engedtem kérésednek
és mért gyengült el térdem
szent szavadtól?
Bemocskolták nevem,
s az árulók példája lettem.
Harminc, mázsás kő nyomja
lelkemet súlyként. Elárultalak,
hogy terved bevégeztessen.
Te kértél erre, s ezt nem
tagadtad soha. Tudtad, hogy
a szeretet csókja az,
mivel arcodat illettem.
Tudtad és hittél bennem,
mert én is hittem benned,
ahogy senki…

Nem maradt hát semmim,
csak a legnagyobb áldozat…
a megváltó kötél…

Miskolc, 2006. május 30.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Próza
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.4559 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz