A halál, az élet learatója, s
kaszájának pengélye átvágja bőrömet, ami
szétnyílik, mint egy lift-ajtó valamelyik emeleten, s
tovább haladva, húsomat szaggatja szét, mint
valami papír cetlit, amin fontos üzenet van…
Belső szerveimet látom magam körül szanaszét,
kisebb-nagyobb darabokban, melegen a
napon száradva, s csontjaimmal játszadozva a
halál kisded legója lettem, s ahogy tovább arat az
arató, én már többé nem vagyok
azonosítható…