Szeretnék újra gyermek lenni,
öledbe hajtani fejem,
s míg mesét olvasol nekem,
érezni, hogy simogat kezed,
hogy csinálj este kakaót keksszel.
Ígérem: többé nem fázom meg,
nem fogok köhögni sem,
és senkivel sem veszekszem!
Felnőttem. Az idő meg nem áll,
de bennem az a kislány, Rád vár.
Kétszer köszönhetem kedves,
jó anyám, neked az életet:
először Fényt adtál e világra,
aztán Értelmet, hogy láthassak.
Hogyan hálálhatnám meg ezt én?
Oly kevés vagyok e földtekén!
Hajtsd hát ölembe bús fejed
a zordon rút valóság helyett
hagyd, hogy száz viccet meséljek!
Adhassak ajkadra mosolynak helyet.
Megjegyzés: Édesanyámnak
Budapest, 2006. 03. 14.