Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Titokban

, 474 olvasás, Trex , 2 hozzászólás

Mozaik

A víztükör
didergő felszínén megannyi kör
tátog felém.

Sorsunk hamis: titokban
hűtlenek magukhoz is
az emberek.

Szólongatom
az alkonyatba
rótt aranyhídon barangolót.

Mesébe sző: hogy szembogaradon
tűnődik
ő hallgatagon.

Zsibong ma rá az áprilisi lég –
bordám alá szorulva
ég.

Szemed egén merengek… és
ha kell, álmomban
én ringatlak el.

Nincs semmi gond,
lélegző mellkasod
hullámot ont, amint hagyod.

Homlokodon kószáló fürtjeid
cirógatom –
Aludj ma itt!

Arcomra hajtsd tíz selymes
ujjbegyed: álmodba majd
veled megyek…

Megfogtam ott a vágyad bal kezét;
elhallgatott: csend lett,
de szép.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1909 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz