Most már sírnék, hogy nem vagy.
De akkor, úgy érzem hazudtam a könnyeket.
Most már nem halálodban fognám kezed
…
Most már sírnék, hogy nem vagy.
De akkor, úgy érzem hazudtam a könnyeket.
Most már nem halálodban fognám kezed,
De akkor apám, betegágyadnál nem tettem ezt.
Most már együtt mennénk inni a fröccsöket,
S ha már italtól fűtve csillogna szemünk
Bizonytalan léptünkkel a szélbe köpnénk
Az utolsó keserű kortyot,
S néznénk, hogy terül el nyálunk az aszfalton.
Most már sírnék, hogy nem vagy,
De akkor nem tudtam nézni lassú halálod,
Vagy csak nem értettem, miért te mész el.
Most már tudom, hogy voltál, s hogy több, mint más ember.
Most már görnyedő agyamon minden vétkem.
Most már tudom apám;
Hogy nélküled, megátkozva; de felnőttem.