Volt egyszer egy tulipán, aki tudott beszélni az emberekkel. Pompás volt, ragyogott a fényben és mindig mosolyogva tárta szirmait a nap felé… Ha hozzászóltak, mindig mosolygott, és olyankor a szeretet csillogott körülötte.
Egy kis parkban élt társaival. Egy este arra járt egy idős néni, akinek virágboltja volt. Meglátta a sötétben is fénylő tulipánt, és nagyon megtetszett neki.
- Ezt a tulipánt holnap beviszem az üzletembe.- mondta boldogan, és leszakította…
A tulipán egész éjszaka igaz könnyeket sírt, szenvedett, és egyre gyengült a fénye. Haldoklott… Reggel a néni kezébe fogta a vízzel teli vödröt, amibe este belehelyezte a többi virág közé, és elindult.
Félúton észrevette hogy a tulipán fénye kialudt, elhervadt… és elhajította az utca szélére. Elkezdett esni az eső… Az utca szélén nagy pocsolyák keletkeztek. Ahogy jöttek az autók, a tulipán egyre vizesebb lett.
Már majdnem eltaposták a járókelők, amikor egy kislány jelent meg, és felemelte az elalélt virágot. A kislányt Jutkának hívták, és kedvenc virága a tulipán volt.
Tenyerébe vette, és megsimogatta nedves szirmait, majd szomorúan Édesapja felé fordult.
- Nézd, Apu a kedvenc virágom, és úgy látom még él… Mondd, hogy él…- nézett kérően Édesapja szemeibe. Az Édesapja nem válaszolt… csak megsimogatta kislánya könnyes arcát.
Ekkor hirtelen megszólalt a tulipán…
- Mielőtt meghalnék, Neked adom a lelkem. Úgy érzem, megtaláltalak. Tele vagy szeretettel! - mondta mosolyogva, és még egy utolsót fénylett a lány kezében…
Jutka azóta is őrzi a tulipán lelkét, szívében minden nap újjászületik az igaz szeretet…
Boldog születésnapot kívánok Silence-Jutka :)