Kopogj az ajtón, mi szélesre tárul
Nevess a szerencsén, ha elárul
Törj ki falak nélküli börtönödből
Tépd ki a virágot gazos kertedből
Sírd az igazak boldog panaszát
Sugdosd a hazugok igazságát
Éld az élet nevető nyomorúságát
Halld a világ kacagó szomorúságát
Köszönts minden bajt, mi tiéd lett
Köpd le a barátot, ki feléd tévedt
Tépd le a nagyság hitvány álarcát
Láncold le szellemed szabadságát
Gyászold a gazdagok szegénységét
Csábítsd el felebarátod feleségét
Öld a koporsóban szunnyadókat
Keresd a háttérben sunnyogókat
Csald a kedvest kétszer, ha tetszik
Taposd el mind, ki feléd igyekszik
Áruld el azt, ki veled csak jót tett
Kontár munkádra mondd: "De jó lett!"
Tedd, mit tőled nem várna senki
Panaszkodj, mikor nem hallja senki
Hazudj, ha igaz szó lenne könnyebb
Kacagj, mikor hullhatna a könnyed
Feküdj el, mikor élni volna kedved
Imádkozz mindennap más Istenhez
Mássz mások vállán fel a fényes égig
Égesd el, mi szép volt, de már régi!