Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúztató

, 436 olvasás, kisssp , 3 hozzászólás

Gondolat

Nem köszönnek többé rám a hamvas arcú reggelek.
Eltekintenek fölöttem tenger-mélyű kék szemek.
Kormos orrú bánatom a holdvilág előtt tolom,
Napba szórni nem tudom, hogy kitől, s miért bujdosom.

Nem hatnak rám már az álmok, hajnalban mind elsöpört…
Fodros falú pohár-szívem, papírból volt, összetört.
Meg kell ráznom ágam-bogát: van még néhány évem tán,
Sírnom mégsem kellene most néhány ronda ránc okán…

Bordás tölgynek alja-ága sok vándornak árnyat nyújt,
Te már nem élsz többé vele, látom immár közénk bújt
Hiú ábránd csacska fénye, mi ránk esett hallgatag…
Lehet, hogy még nem tudod, de én már elbocsátalak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 277
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 313
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3888 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz