Most jéggé dermedt a
gondolatátvitellel
száguldó időspirál…
Most jéggé dermedt a
gondolatátvitellel
száguldó időspirál
agyam szédülő gyatra
katlan elmerül bódító
laska szavakban
s a szív fibrilál
torokszorító csöndben
áll a bál lélekroncsaim
törékeny rostjain por terül
szenvedek emberül dacolva
belém vakolta gyorsölő
mérgét a zsigeri vélelem
csilla-fényeken kábul a
métely sodró állapot
mozgásban tarthatott míg elért
a szevedély gangos ésszel
cselért kajtatott lelki gulágom
boros bokályon alácsurog
a vérbeli férfivágy
melledre tűzött virág illatillanása
elém villanó tükörben visszahibban
most kell kimondanom
mert a kvázi-alkalom holnap
már kései öncsalatkozás
de míg kitart e dac
addig enyém maradsz tisztán
és ártatlanul
a szó a szó: szeretlek
ma még kimondható.