Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Roham

, 647 olvasás, duvail , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Félhomályban, árnyak között
nem látom a testem.
Félhomályban, árnyak között
feloldódik a lelkem.

Sötétségben, rémálmommal
egyedül küzdök.
Sötétségben, rémálmommal
lassan megszünö k.

Csillagtalan éj borult rám,
és vannak a hátam mögött.
Csillagtalan éj borult rám,
és hirtelen megtörök.

Vak csend van és fehérség.
Rácsos ágyban fekszem.
Vak csend van és fehérség.
Remeg a neoncső szememben.

Szíjak fogják testem,
de ez csak a burok.
Szíjak fogják testem,
de én mindent tudok.

Órák múlnak és mozdulatlan
várom az üres éveket.
Órák múlnak és mozdulatlan
Kezemből elfolyik életem.

Napsütötte kórteremben
üdvözlöm a reggelt.
Napsütötte kórteremben
még egy nap eltelt.

Megjegyzés: /2004. okt.6/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: duvail
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 75
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.0693 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz