A pillangószárnyak mint lógó ruhadarabok
takarták csak a testem,
s nem vagyok más csak egy váz,
melyre rámertek ezernyi csillagot, és ablakot…
A pillangószárnyak mint lógó ruhadarabok
takarták csak a testem,
s nem vagyok más csak egy váz,
melyre rámertek ezernyi csillagot, és ablakot,
s szétszabdalt lelkemet
csak egy átlátszó, fénytelen máz
tartja egyben, s hiába rakhatok
szépséges és reményteli terveket
az üres helyekre, szenvedek már
a látszat-varázslatom
miatt, s varrhatok új szárnyakat, de nem heverhet
úgy senki már rajta ott, mint te tetted… kár.