Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csalódás

, 2270 olvasás, Gipsy , 7 hozzászólás

Szerelem

Nem tudok sírni. Bárhogyis szeretnék
múlton, s széttört álmokon nevetnék.
Mégis egy gondolat tölti ki életem;
ígérted megmentesz, s te lettél végzetem…





Nem tudok sírni. Bárhogyis szeretnék
múlton, s széttört álmokon nevetnék.
Mégis egy gondolat tölti ki életem;
ígérted megmentesz, s te lettél végzetem.
Hittem végig neked, csak félve rettegtem
mert így még sohasem. Senkit sem szerettem.
Te voltál reményem, a nap meleg fénye,
hittem hogy a sorsunk hogy egyek legyünk végre.
Most, hogy már nem vagy sötétben maradtam,
hazug eskük emlékét hordozom magamban.
Szeretlek még mindig, egészen a sírig,
mégsem jutok soha egy szerető szívig.
Mindig csak szenvedek, mert szerelemre vágyok,
most végső keservemben Istenhez kiáltok.
Miért, Istenem! Mondd miért jár ez nekem?
Örök keserűség, bánat az életem.
Hallgasd meg az imám, enyhítsed a kínom,
mert én már úgy érzem ezt tovább nem bírom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 41

Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz