Hegyeken úsztam át és folyókat másztam meg, napfényt oltottam és sötétet fénylettem; azt sem hittem, hogy eljön, de tudtam, hogy úton jár; jobbra néz-e láttam a baloldali viszályt, s balomon a jobb szívem űrje tátongott.
Árnyékolt a semmi, amorf szürkeség nyomasztotta bőröm és csontjaim. Aztán felébredtem és megláttalak.