Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ajándék

, 686 olvasás, szavannah , 7 hozzászólás

Somolygó

Csak nézem a kabátom gallérját,
találgatok, mi az, mit szemem lát,
piros foltok mindkét oldalon,
mint rókák a magyar ugaron.

Talán a borotvám volt bátor,
lépett ki részegen a hámból,
eltévedt bor lett volna, vörös,
vagy más mókamester, ördögös.

Rájöttem, a te ajkad fénye,
lelked leheletének szine,
festett szád piros szinű rúzsa,
szebb ajándék, mint száz szál rózsa.

Igaz, én ölelésed kértem,
nem földi, hanem égi képben,
hol nem test érinti a testet,
hogy lélek karolhasson lelket.

Tudom, játéknak tűnt az egész,
úgy gondolhattad, megállt az ész,
még testben, és a földön jártál,
még múló örömökre vágytál…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: szavannah
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 350

Page generated in 0.6217 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz