Szemem fénye,
mint holdsugár
az ablakon.
Szívem nyírkos,
mint nyári éjszakán
a levegő.
Szelíd fodrokat űzök
a lágy habokon.
Ismeretlen az idő.
Sohasem láttam még
fekete fényeket
szürke estén.
Sohasem hallottam
szabadító,
vad sóhajokat.
Sohasem éreztem
szabad szárnyalást,
vad lebegést.
Nem hívtam még
a csendet
nyugtot keresve.
Nem álltam
sötét ég alatt
csillagokat lesve.
De láttam
nyári égen,
mikor üstökös zuhan.
A lelkem az még szabadon suhan.