Éji felhők vámosa a Hold
Emelt ki a csillagok közül,
S lökött át a pillanat mögül,
Hová kutyák csapata csaholt
…
Éji felhők vámosa a Hold
Emelt ki a csillagok közül,
S lökött át a pillanat mögül,
Hová kutyák csapata csaholt.
Tüske tövébe kapaszkodom.
Arcomba sűrű sár csapódik,
Hátamon csalánszár halódik,
Mégis övemhez ragaszkodom.
Tudom, hogy el kell oldanom…
Lám a tó tükrébe horgot vet
Már a szó, a lassú ígéret,
Amint rám marad a fájdalom.
Nem kísér többé az alkonyon
Lila lánggal kísértet hangú
Madárhang. És az angyalarcú
Hajnalon többé nem találod
Hideg, márványfehér mosolyom.