Ma még égett a fény.
Ki kell oltanom.
Csak egy kicsiny remény,
de nincs oltalom.
Örökké lángoló égi tűz,
s érzem bennem ég.
Ha megállnék, mindig tovaűz,
mert már nem elég.
Elhalkult már, a régi kacaj,
érezni most a hiányt.
Nincs más, csak a ricsaj,
s nem látni az új irányt.
Úgy menteném inkább…
De ki lenne erre méltó?
Az én utamon nincs sáv,
itt már semmit sem ér a szó…
Újabb sebet nyitok,
pár évig még kitart.
Elrejtem, hisz titok,
az élet szívembe mart…