Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A végzet bábja

, 312 olvasás, lelekmetely , 3 hozzászólás

Halál

Az élet, akár egy szörnyű színjáték
bemutatja a szörnyű létet
s az emberek, akár a bábjáték
részesei az elkeseredésnek

s a végzet, mely mozgat mindent
mestere a történetnek
konok vigyorral az arcán
mozgatja a söpredéket

s a zsinór a cselekmények
mely az emberre kötődik
élettelen, halott bábra
mely mozog, ha kényszerítik

mert a zsinór mélyre hatol
bele húsba, bele csontba
s a végén a lélekbe gázol
megfojtja és kiszorítja

s az ember, mint lelketlen bábu
játssza szerepét újra és újra
mert a végzet nem ereszti
s a zsinórok rákötődnek az ujjra

hatalmas ocsmány tenyerében
vergődik a báb ember
ki mindig menekülni próbál
de elszökni sohasem mer

a zsinórok, akár a láncok
rabságba kényszerítik
s az ördögi kör be nem zárul
s a szerep folytatódik

üres vagyok, halott bábu
mely felnézett a mozgatóra
s a gyötrelmes fájdalomtól
meghalt bennem a remény szikrája

de mond te szegény, vak bábu
hogyha egyszer, mégis talán
felnéznél a mozgatóra
téged is megölne-e a látvány?


Vagy netán te is felnéztél-e már?…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: lelekmetely
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.5281 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz