Ha lemondtál rólam, hát én is megteszem,
Döntésednek súlyát, a vállamra veszem.
Elviszem magammal, amit Neked hoztam,
Csak múló pillanat volt, míg Veled voltam.
Úti batyumban, kimaradt szeretet.
Mellette cipelek, keserű perceket.
Gondoskodást, ami nem kellett senkinek,
Aggodalmat, ami csak teher volt Neked.
Féltve őrzöm, az elmúlt boldog perceket,
Óvom a hitet, hogy élhetek Veled.
Hazudok majd magamnak, százszor is, ha kell,
Bár nem tudom, napjaim hogyan múlnak el.
Érzem, szerelmem végzetes sebet kapott,
Lassan, elvérezve él meg minden napot.
Apránként fájdalom veszi át a helyét,
Mind, ki ezt láthatná, becsukta a szemét.
2006. Január 17. vonat