Szeretem a közhelyeket,
kocsmákat, tereket.
Koszos buszmegállókat…
Szeretem a közhelyeket,
kocsmákat, tereket.
Koszos buszmegállókat,
szürke peronokat.
Elhagyott játszótereket,
ahol egy kóbor kutya ugat.
A narancssárga csúszdát,
ami homokozóba torkollik.
A törött hintákat, és a lipityókát,
ami mindig felém billen.
Szeretem a közhelyeket,
szemétlerakókat, WC-ket
kézmosófülkéket;
Kórházak folyosóit, temetők csendjét,
parkok titkait, utcák gyilkosait.
Elrejtve bennük szuszog és dobog
mindaz, mi én vagyok:
Élet, Bűn, Szeretet, Gyermek… és Titok.
|