Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Francois

, 305 olvasás, Toevis , 21 hozzászólás

Gondolat

Vedd ki barátom
a talpad sebző követ
vándor-cipődből

A szürke idő
köddé tünteti
lebbenő kabátod
- s nézhetsz vissza nevetve
üldözőidre

Bújtat a nagyseggű,
- melle közt
orrod levegőt nem szippant.

A nő,
kit mindeddig farkaltál
most csendőreiddel cicáz
- s te kancsóbol vedeled a bort
mit víg cimborák töltenek beléd

Szárnyalsz szabadon
a pillanattal
- míg utol nem érnek
tömlöcbe nem visznek,

Hogy is értenének
hisz ki élni akar
- az mind gyanús

Párizsi kurafik
hazug nyámnyilák,
kalapos tolvaj urak,
kik tobzódnak
bűnben, mocsokban
- de tiszta a paszomány
s így becsületük is az

Te széllel-bélelt
lelkesült költő
rongyos nadrágban
papolsz erkölcsről
- szégyentelen

Maradj hát ördög,
jó leszel barátnak
felfogadnak téged
hű útitársnak
Induljunk együtt
a világ így kerek
hol nincs igazság
virágzik a gazság
-inkább hódolok neked.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Toevis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 330
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1892 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz