Nehogy szólj, mert visszaszólnak,
övék a sajtó, a tévé, a rádió,
szavaidban hazug leszel,
téged kárhoztat a híradó,
ne merd felfedezni múltad,
jegyezd meg: nem volt, nem vagy és nincs jövőd,
ki is hinné el, hogy Voltál,
tagadd meg Atyádat és szülőd,
ne emelj gyilkosra kezet,
kezében hatalom a bíróság, a tőr,
ne fogjon fegyvert se kezed,
vond igád és legyél az, ki tűr.
Atilla, hunok s nyilaik,
mendemonda, hun volt, hun igaz sose volt,
Bulcsú pún volt és nem magyar,
mikor az Alpokon átlovagolt,
István került minden csatát,
s a Hunyadiak sem vívtak dicső harcot,
Rákóczi nyaralt Törökhonban,
és szóltunk: gyertek orosz tankok.
Vértelen a kiegyezés,
haláltáncát táncoló táltos a lélek,
lesz mit enni, lesz mit inni,
s hazudhatod magadnak: élek.
Szemed ne emeld az Égre,
gyengéd légy, bízz, a földi jogrend majd megvéd,
süsd a sárba, süsd le mélyre,
nem szégyeled, hogy lélegzel még,
ne szólj, ne tégy, csak bizakodj,
építs könnyekből kocsmaasztalra hazát,
ne törődj oly aprósággal,
hogy milyen nyelven szól unokád.
Bízva bízz, Isten megsegít,
ad szádba szót, vértet és kezedbe kardot,
majd ha felemeled fejed
és nem játszod tovább a barmot.
|