RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2006-05-01 19:28:53, 411 olvasás, tollhegy , 16 hozzászólás
Itt állok pőrén ajtód előtt, zokogok. Reszketek és fázok, kérlelőn kopogok Elfogytak szavaim, de még dalolok. Nincs már esélyem se remény, jól tudom. Jobban megalázni magam nem fogom. Lelkem, szívem is megszakad, feladom. Új álarcot veszek fel és ragyogok. Többé már nem megyek feléd vigadok. Ajtód előtt többé már nem nyafogok. Ha nem akarod hát többé nem zavarok.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς