Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elvetted

, 315 olvasás, Encike , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne vedd el Álmaim szépségét!
Ne töröld le a Holdat az Érgől!
Sírnak a Csillagok, Te bennem élsz még…
s üzensz. Én levelet kapok a Széltől.

Elvetted tőlem minden Álmomat,
s bezártad Őket, ki nem engeded.
Repülni akartam, s letőrted szárnyamat -
Hittem: ezt a Szerelmet el nem feleded!

Hittem: Benned is lángol tüze,
hittem: ez a Szerelem mindent legyőz!
Mint Csillag fénye mely az Éjt legyőzte…
S ha szellő érintio hajam - tudom - Te eljössz!

Várlak éjjel mikor a lehellet is befagy,
s a hideg felborzolja lelked titkait!
Úgy fáj a Múlt, a Magány, s a Remény is elhagy…
De egy hulló Csillagot nem szabad siratni!

Buta ki sír - de az Arca nevet!
Az Álarc mögött más ember él.
Az ilyen Csillag boldog nem lehet,
olyan, mint Ősszel a hulló Falevél.

Megjegyzés: 2004 December. Emlékül hagyom Dl. Goenak mindazért a fájdalomért amit tőle kaptam egy Karácsony éjszakán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Encike
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 345

Page generated in 0.2603 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz