Ölelő karom hív most téged:
Itt várlak már… én és a tavasz
Csokorba szedett mosolyommal
Mi szerelmünkkel együtt halad
Hozzád bújva várom a nyarat
Halkan ölelve repes a szív
A vágyak teraszán, a kövön ülve
Hallom a hangod, ahogy hív
Két tele ölellek immár téged
Együtt értünk be, mint a jó bor
Bár hallgatnak most bennem a percek
Emlékeim között nem csak a szép volt
Remélve, hogy még velem maradsz
Hisz' elraboltad a szívem egy napon
Talán pont ma lesz ennek két éve
S én szeretlek azóta is… nagyon