Már nem írhatok rólad,
Nem láthatlak téged,
Hiába suttogó szavam
De te csak szólj hozzám… kérlek…
… és én várok türelmesen,
hallgatásomból tornyot emelek
magas, vége láthatalan tetejűt,
majd ott várok rád, körözök,
mint tetem fölött az éhező keselyűk
csak szólj hozzám…
nézlek, s benned látom álmaim
ezernyi fonalát,
az örök szerelmet,
az élet zegzugos oldalát
csak szólj hozzám… kérlek…
hitesd el hazug szavaid
s mindent mit ellenem tettél
megbocsátom neked,
hisz" te vagy az egyetlen
kinek hinni merek,
kinek hazug szavai igazságot rejtenek
csak szólj hozzám…
és suttogj szerelmes szavakat,
mik, szívedből fakadnak,
hogy reményeimtől
a Nap felcsillanjon
utat vágva sötét arcodon
csak szólj hozzám…