Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy férj egy feleséghez

, 671 olvasás, vargaistvan , 36 hozzászólás

Ezek vagyunk

Megállsz az ajtóban,
nézlek, villámcsapás:
legyél nyíló virág,
ki nyílik tavasszal,
s nyílik nyár után…





    Megállsz az ajtóban,
    nézlek, villámcsapás:
    legyél nyíló virág,
    ki nyílik tavasszal,
    s nyílik nyár után.
    Lehetnél virág, légy…
    távolról figyellek,
    gyönyörködöm benned,
    nem bánom, új kertész
    öntözze a kertet.
    Voltam én kertészed,
    volt, hogy éjjel nappal
    hordtam a kiskannám…
    megfáradt szemem,
    szirmaid színei
    nem gyújtják kék lángra
    szivárványos-hártyám,
    volt, hogy a kertkaput
    zártam hét lakatra,
    gondoltam, testben jár
    lopkodni a lélek,
    s mikor más kéz érint
    virágot, az vétek,
    nem, a vétek nem ez,
    gyapjú-lágyságra vágysz,
    s én, ki lettem, nemez,
    bűn a nemölelés
    míg ölelni kell, kell…
    ez a Kertészkedés.
    A kertkapu nyitva,
    jöhet egész-barát,
    hozza ő a kannát,
    s nékem egy üveg bort,
    de, a legjobbikát.
    Nem iszom magamban,
    hűs pincébe zárom,
    ha kinyílsz koccintunk…
    milyen a szeretet,
    egy lépcsővel följebb,
    milyen a kertészet,
    zöld, és egyre zöldebb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: vargaistvan
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1985 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz