Újra, csak a válaszokat keresem,
Mért nem lehet egyszínű, a szerelem?
Szívemben forrón, és vörösen lángol,
Átölel Téged, lehetsz bármilyen távol.
Izzását mégis tompítja a tudat,
Hogy hasonló lángot, hiába kutat.
Őszinte, fehér szeretetet talál,
Értékében, ez is egyenlő talán.
Mégis, fájón hiányzik, a lobogás,
Amitől felgyorsul, a szívdobogás.
Mért nem lophatok szerelmet szívedbe?
Válaszokat keres, a buta elme.
Bár szerelmem így is örömmel adom,
Azt szeretném, ha boldog lennél nagyon!
Fáj, hogy nem érezheted, amit én,
Így a szerelmem, csak vörös, és fehér.
Megkeresem, a hiányzó láncszemet,
Naponta kutatva csodás jellemed.
Megtalálni vágyom, mit adhatnék még?
Hogy szívedben, vörös legyen, a fehér.
Boldogságomhoz, hiányzik egy szikra,
Útjában áll, egy apró, fehér szikla.
Bár a fehér, oly ártatlan, és tiszta,
Boldogságunknak, a vörös a titka.
Megjegyzés: 2005. December 11 Izsák