Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Emlékezés

, 369 olvasás, Ezgarth , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nézem kezeimet huszonkét év után,
ahogy a három évből kettő lesz csupán.
A visszatartó erő mind kissé lazul,
még helyemet keresem bizonytalanul.

Ki emlékszik már arra, honnan indultam rég?
Honnan tudná bárki, miért hív engem az ég…
Ki érthetné meg azt, mitől szól a dallam,
mitől ég a csontom, ha érzem, hogy baj van…

Birka embertömeg, ki csak saját útját látja,
de mit tehet az, akinek sosem volt sajátja?
Felületes ember, aki könnyen ítélkezik,
sajnos nem fogja fel néha, hogy más is létezik.

A kezeimet nézem huszonkét év után,
azon elmélkedek, miért néznek rám bután…
Emlékezni egyedül fölösleges dolog,
de hiába mondom: Felejteni fogok!

A kint mosolyog, a mélység hangja hörög,
de mindenki tudja, a Föld tovább pörög.
Jövő nincs többé, a jelen pedig kevés,
mi lesz velünk, ha már a múlt is múltba vész…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Ezgarth
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 67
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0869 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz