Egy vadkacsa úszott
a Tisza felszinén,
amikor meglátott,
úgy megijedt szegény.
Lassan közeledtem,
már messziről láttam,
a zavaros vizben
ragyogott a háta.
Magamban dúdoltam
egy kedves versikét,
csendben leguggoltam
vártam, majd jön felém.
A nagy ijedségtől
felszállt a magasba,
a Tisza vizéből
mintha nem ihatna.
Repülj inkább vissza
én eltávolodom,
a zavaros Tisza
oly sok mindent hordoz.
Ereszkedj le bátran,
nem zavarlak téged,
ragyogjon a hátad
a Tisza vizében.
2oo6. o4.1o.