Úgy gondoltam, hogy türelmesen kivárom,
Míg megszületik szívedben, a hiányom.
De a percek ólomlábakon járnak,
És én egyre türelmetlenebbül várlak.
Nézem az órát, s szinte biztatom,
Kérdezem tőle: Hangod mikor hallhatom?
Nem válaszol, csak zakatolja, várjak Rád,
Égkék szemednek tüzét mikor láthatnám?
Mikor merülhetek el, kék tengeredben,
Édes örvényű, érzéki fellegekben?
Vágyom rá, hogy öleljenek, a karjaid,
Hallani szeretném, érzéki hangjaid!
Hamvadni, csókjaid égető tüzében,
Egybeolvadni Veled, gyönyörű fényben!
Megszüntetni, a körülvevő világot,
Nem számít meddig tart, örömmel kivárom!
2004. nov. 15. Izsák