Nem is oly régi idők messzi távlatából
tünődözöm azon, mi maradt nekem Szilviából
Öröknek hitt, mégis véget ért éjek,
emlékekben élő fülledt ölelések.
Kettőnkről szőtt, szertefoszló álmok
melyek varázsába sokszor visszavágyok.
Örökké akartunk válni egy csókban,
egymás ölelésében elvesztünk szótlan.
Hittük, hogy az idő nem marhatja széjjel
mit összeforrasztottunk szenvedélyes kéjjel.
De új idők jöttek, próbára tett az élet,
többé már sohasem csókolhatlak téged.
Szívemet körüllengi milliárd rózsaszirom
mit csókjainkra hintettél egy szeles őszi napon.
Magamban hordozom ameddig csak élek
szilánkokra hullott édes szép emléked.