Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Jó kislány

, 883 olvasás, Neferkheperure , 5 hozzászólás

Elmélkedés

… van egy autóm… talán meséltem már róla… Életem első autója. Olga a neve. Én adtam neki a nevet. Valami aranyos, kedves nevet kerestem. Búgó, meleg nevet. Ami azt is jelentheti: társ, és. amit úgy emlegethetek, mint valami közeli hozzátartozót. Vagy barátot. Nem én voltam az első gazdája Olgának. Amikor hozzám került, már 2 éve otthagyta a gyárat. Nem volt már érintetlen. Sőt, valaki már megtörte a karosszériáját. Apró árulkodó jelei voltak ennek, még a gondos reparálás ellenére is. Nem tudhatom, mi történt vele korábban. Messziről jött, és talán aki összetörte, nem találta érdemesnek arra, hogy kijavíttassa. Csak azt tudom, mikor megérkezett hozzám, szép volt, és azok az apró karcok egyáltalán nem zavartak rajta.

Emlékszem, mikor először vezettem… Olyan esetlen voltam a volánnál, mint egy kamasz fiú az első randiján. Persze kerekesszékből első alkalommal visszaülni a volán mögé nem mindennapi dolog. Hamar összeszoktunk. Kezdtem megszeretni Olga erejét. Gyakran megkergettem, és ő engedelmesen repített előre, mint egy rakéta. Hálát éreztem érte, hogy az enyém lehet, hiszen bárhová elvitt, és visz még a mai napig is, ahová nélküle képtelen lennék. És ennél még sokkal többet ad. Minden alkalommal óriási élmény vezetni őt.
Bevallom, nem mindig figyeltem oda, hogy megfelelően legyen karbantartva. De ő emiatt még soha nem hagyott cserben. Vagyis most, hogy belegondolok, egy alkalomra azért emlékszem. Mikor Kaposváron a színház parkoljában egy téli estén nem akart elindulni. És mivel olyan közel álltam egy falhoz, hogy nem tudtam kiszállni a kerekesszékbe, kedvesem keresett egy segítőkész taxist, akinek az aksijával sikerült morgásra bírni Olgát. De ettől eltekintve mindig tette a dolgát, még ha több száz, vagy épp ezer kilómétert hajszoltam is. Egyszer Budapesten egy csúnya kátyúba hajtottam figyelmetlenségemből adódóan, azt hiszem akkor sérült meg Olga bal első kerekének csapágyazása. De így is biztonságban elvitt még rengeteg helyre.
Egy december éjjelen aztán a fagyos, jeges úton megcsúsztunk. Lejtő volt és kanyar. Tudtam, hogy könnyű a feneke, de mégsem figyeltem eléggé. Olga kifarolt, aztán az árokba fordult, fejtetőn csúsztunk hátrafelé. Egyetlen karcolás sem esett rajtam. Talán kimondhatom azt is, hogy megmentette az életem. Autómentő hozta haza Olgát akkor éjjel. Elhatároztam, hogyha sikerül megjavíttatni, akkor soha nem adom el őt.
Sokáig tartott helyrehozni. Karosszériamunka, festés, miegymás… Viszont mikor hazakerült, újra a régi pompájában láthattam. Gyönyörű látvány volt. Néhány új karc azért látható rajta, de ugyanolyan jó társ lett újra, mint régen. Talán sokkal jöbban kötődöm így hozzá. Olyan, mint egy barát. És ez a barátság elvisel kisebb karcokat. Ez a barátság megérdemelte, hogy romjaiból újjáépüljön. És attól, ha nagyritkán megmakacsolja magát, és nem akar elindulni, nem fogok haragudni rá ezután sem. Néha ő is lehet komisz velem. Bizony, a barátok néha bántják egymást. Tegyem be Olgát valami félreeső garázsba, ahol nem érheti baj? Vagy esetleg szabaduljak meg tőle - ahogy sokan tanácsolták -, mert megkarcolódott az én hibámból? Nem… Sokkal jobb érzés az, mikor kiszállok belőle, rácsapok a karcos farára, és halkan azt mormogom: "Jó kislány! Jó kislány…"

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 3
Kereső robot: 33
Összes: 100
Jelenlévők:
 · Francesca
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.121 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz