Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Távol

, 423 olvasás, Xender , 1 hozzászólás

Szerelem

Fekszel és én csak nézem,
hogy olvad le rólad minden!
Arcodon folyik szét összes vétkem,
s virágzanak benned a sebek.

Mikor megrázkódott szerelmünktől a világ
s feloldódtunk közös elegyünkben,
még nem gondoltuk, megnyugszik
majd minden és leülepszünk csöndben.

Belém sűrűsödött az értelmetlen fájdalom,
nehéz vagyok már repülni Veled!
A mélybe húz minden hiába kapaszkodom.
S Te már szaladhatnál tovább,

mint ficánkoló patak a sűrű iszap felett,
de itt vagy velem mégis az ágyban
és minden szívdobbanásoddal megvesztegetsz!
Álmodsz, s amíg tudok én is álmodok!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Xender
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 225
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 261
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2067 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz