Fekszel és én csak nézem,
hogy olvad le rólad minden!
Arcodon folyik szét összes vétkem,
s virágzanak benned a sebek.
Mikor megrázkódott szerelmünktől a világ
s feloldódtunk közös elegyünkben,
még nem gondoltuk, megnyugszik
majd minden és leülepszünk csöndben.
Belém sűrűsödött az értelmetlen fájdalom,
nehéz vagyok már repülni Veled!
A mélybe húz minden hiába kapaszkodom.
S Te már szaladhatnál tovább,
mint ficánkoló patak a sűrű iszap felett,
de itt vagy velem mégis az ágyban
és minden szívdobbanásoddal megvesztegetsz!
Álmodsz, s amíg tudok én is álmodok!