Nem kellett volna elmennie a jósnőhöz. Megijesztette. Az a rengeteg hókuszpókusz az elején jópofa volt, de a riadt tekintet, meg ahogy nyugtatgatta… hogy csak oda kell figyelni a jelekre és akkor a végzet nem jön el!? Olyan bizonytalanul, szánakozva mondta, mintha maga sem hinné. Ezen csak-csak túltette volna magát valahogy, de amikor nem fogadta el a pénzt és hozzátette -majd legközelebb, talán… Na hát ez sok volt a jóból!
Nem is volt képes vezetni. Elővette a mobilt, sofőrszolgálatot hívott. Lehúzódott az út szélére és csak meredten nézte a kavargó tömeget. Minden mondatára emlékezett a jósnak. Katasztrófa. - suttogta maga elé. Sose voltam jósnál és MOST mégis eljöttem. Előtte 2 nappal azon polemizáltak a haverokkal milyen lehet megtudni mikor hal meg valaki pontosan. És most tessék! Nem lehet véletlen. 10 évesen ugyanazon a napon törte el a lábát, húszévesen pedig aznap érte "akció" közben élete nagy szerelmét a legjobb barátjával. Igaz harminc évesen nem történt semmi. Emiatt mondta a jósnő, hogy felcsillanni látott egy árnyalatnyi reményt. De csak ha nem utasítja el a szerelmet -fűzte hozzá.
Ez most mi a fészkes fenét jelenthet? 18 éve nős, végülis elvannak az asszonnyal.
De szerelem? Hol van az már?! Csak ha nem utasítom el a szerelmet. - mondogatta akkor is, amikor a bérsofőr hazafelé vitte. A kérdő tekintetre önkéntelenül is elmondta hol járt és mi a jövendőlés. Holnap, Péntek 13.-án meg fogok halni. Balesetben - összegezte. A sofőr arca kifejezéstelen volt, a hallgatása gyanús. Abban a pillanatban megbánta, ahogy rákérdezett: Maga mit gondol? Nem kapott választ, a vezető ülésen feszengő fiatalember merev arccal figyelte a forgalmat. Pár perc múlva hazaértek. Kiszállás után a fiú odalépett hozzá, mindkét kezével megszorította a jobbját és szemlesütve, halkan mormogta maga elé: Nem lenne szabad ezt mondanom, de tudom kitől jött. Az az asszony nem téved. Figyeljen a jelre és a szerelemre, talán… akkor… esetleg.
A lakásban fotelba roskadt és hangosan nyöszörögni kezdett. Arcát a kezébe temette, aztán lassan marni kezdte magát mind a tíz ujjával. A körmei -élénk fájdalmat okozva- végigkaristolták az arcát. Magához tért, feltett egy óriási adag kávét és nekiállt fekvőtámaszozni. Nem hagyom magam elpusztítani - gondolta. Magamhoz kell térnem, át kell gondolni mit kell tennem, van még egy fél napom és egy éjszakám. Meg fogom oldani. Nincs végzet, csak ha bevégzem - mondta ki hangosan is, nyögve. Amíg a régimódi kávéfőző kotyogott, addig nyomta a fekvőtámaszokat, az erek már majd szétrobbantak a nyakán. Kettőszázötven! - üvöltötte és rázuhant a konyhakőre. Összekuporodott és sírva fakadt…
A kávéfőző égett gumiszagára figyelt fel. Automatikusan felpattant és lekapta a tűzhelyről. Amikor eljutott a tudatáig a kezét égető fájdalom elejtette a forró vasat és üvöltözni kezdett: Bassza meg, a büdös kurva életbe, bassza meg. Elrohant a fürdőszobáig és a csapnál hideg vizet engedett a kezére.
Káromkodott még egy ideig, aztán vetkőzni kezdett. Beállt a tus alá és hidegvízes fürdőt vett. Nem szabad pánikba esnem - mondta fogvacogva. Egy percig se bírta a hideget, meleg vizet engedett, ettől megnyugodott és egyben fájni kezdett a keze.
Az asszony délutános, rengeteg időm van - ugrott be neki, aztán ezen önironikusan felhorkantott. Rengeteg idő…
A következő adag kávéval óvatos volt. Elővett egy derekas méretű bögrét és beleöntötte a hat adagot. Mindet megitta. Gondolkodjunk értelmesen! Mi lehet a megoldás? Szerelem - aha. Háát, hogy nem vagyunk szerelmesek az tutifix. Kellene valahogy jeleznem, hogy fontos nekem. De hogy? Valami drága ékszer! Ez az!
Összekapta magát. Taxit hívott, ékszert vett, sőt két új jegygyűrűt is…
Óriási csokor virágot, egy tucat díszgyertyát és egy lélegzetélállítóan drága ruhát is. Aztán beugrott az étterembe, amit a legjobbnak tartott és négyfogásos vacsorát rendelt a felesége kedvenceiből.
Felhívta. Ma ünnepelni lenne kedvem - mit szólsz hozzá - tetette a vidámat. Tőlem. - hangzott a válasz nem túl lelkesen.
Nem is alakult rosszul. Gyertyafény, hangulatos zene, előtte átadta a ruhát, aztán a harmadik fogás után az ékszert is. A negyedik fogás után felkérte táncolni. Némi szabadkozás után lassúztak egyet. Utána elé térdelt és megmutatta a gyűrűket. Szeretlek - mondta. Itt az ideje újra érezni ezt az érzést.
Az éjszaka a szeretkezés minden mozdulatára odafigyelt. Szebb vagy, mint amikor megismertelek - búgta. Végülis nem is minden hatás nélkül.
Nem tudott elaludni. A jós, a fél liter kávé, ez az egész történet?! Figyelte a hajnalt, az egyre világosodó égboltot és szorongott. Ez a szerelem? Jól csinálom? Vajon mi a jel?
Elszenderedett. Mikor a felesége ébresztgette végtelenül fáradtnak, öregnek és erőtlennek érezte magát, a szemét is alig tudta kinyitni. Édes voltál tegnap -hallotta távolról a neje hangját. Nem mész dolgozni? Nem. Fáj a kezem - mutatta. Tegnap lemondtam a megbeszélést, majd itthon írogatok - krákogta elgyötörten - A fejem is úgy fáj.
- Olvastam egy szép történetet, ha van időd rá olvasd el kérlek, a konyhasztalon hagytam… és nézesd meg a hűtőt légy szives! Nem hűt. Ne tétlenkedj! Szeretlek, drága! -kiabálta még a bejárati ajtóból.
Ezen elmosolyodott. Megy ez - motyogta még maga elé, aztán nyitott szájjal elaludt.
Délután kettőkor telefoncsöngésre ébredt. A felesége volt. Halló! -ásítozta. A Love story? Nem, nem olvastam. Hútő, az se. Majd ezután.
Megszomjazott, elbotorkált hűtőig, kivett belőle egy joghurtitalt, aztán tovább szédelgett a lakásban. Nem megyek sehova, akkor nem lehet semmi baj. Szerelemre figyeltem. Nézzük ezt a történetet, amit el kell olvasnom. Kitörölte a szeméből a csipát, célba vette az olvasószobát. Tett néhány lépést aztán mégis a zongorára tette a könyvet. Majd holnap. Inkább visszafekszek aludni. Abból biztos nem lesz baleset -somolygott a bajsza alatt.
A hálóban magára akarta húzni a takarót, de előbb még kortyolt egyet a joghurtból. Ki is köpte azonnal. Romlott, hogy az a magasságos! Lusta volt kivinni. Hová tegyem - morfondírozott. Fájós kezét a feje fölötti falipolc irányába emelte. Nagy, nehéz, díszes rézpolc volt, régóta ígérgette, hogy megigazítja a meglazult tipliket… Ahogy hozzáért az egyik tipli a keze súlyától elengedte a falat és a polc, amely már csak egyetlen helyen rögzült a gravitáció hatására lefelé indult.
Éppen a halántékát találta el a dísz.
Azonnal meghalt.
|
Online látogatók:
Látogató: 71
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 88
