Köszönnöm kellene, de nem tudok,
bocsájtsd meg Isten, hogy hallgatok!
Fészket rakott szívemben a bánat
…
Köszönnöm kellene, de nem tudok,
bocsájtsd meg Isten, hogy hallgatok!
Fészket rakott szívemben a bánat,
otthona lett lelkem házának.
Sír a mélyhegedű szava újra,
könnyem hintem a fájó múltra.
Megszakad a szívem annyira fáj,
hív a fekete föld és a halál.
Nem akarok már több fekete gyászt,
két kézzel fojtogató magányt.
Köszönnöm kellene az életem,
de hidd el nem tudom, Istenem!
Kislányom képe álmomban kísért,
agyamban futkos a sok "miért".
Istenem szorítsd meg a két kezem!
Kérklek Uram áld meg az életem!