Nem kell megálmodni már
Milyen, ha velem vagy,
Hogy halkan kattan a zár
S belépsz a szobám ajtaján
Hogy el gyere, s itt maradj.
Nem kell ábrándozni már
Milyen, ha engem szeretsz
És lassan észreveszed tán,
A beszűrődő fényt szobám falán
Hogy az ajtó nyitva, s elmehetsz.
Nem kell elképzelni már
Milyen, ha másra vágyom
S talán nem akarod, s fáj
De hallod mögötted kattan a zár
Mikor megtudod, én csak játszom.
Nem kell eltűnődni már
Milyen, ha örökre elengedem
Mikor rájössz nekem nem is fáj
Hogy kirohansz szobám ajtaján
Mi volt, nekem játék neked szerelem.