Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavaszi ár

, 234 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

Megáradt folyó sodrásában vagyok.
Zavaros vizében aligha élek.
Merengve múlton, Tisza-parton hagyok
Messziről hozott törmeléket. Félek.

Elragad magával az árvíz. Tavasz
Melege öleli a tájat. Fákat
Ösztönöz rügyfakadásra a ravasz,
Fortéllyal bújtat új ruhába. Áltat,

Gondtalan jövővel. Színesen köszönt.
Virágzó gesztenyés árnyéka terül,
Susogó levelek álmaim rejtik.

Huncutul kacsintva, a vízbe ejtik.
Örvénylő hullámok habjába merül
Esetlenül, s követi a vízözönt.

2006-04-07

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2032 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz